Amint azt tegnap beharangoztuk, aláírt első nyári igazolásunk! Keresztury Márton az NB II-es Piliscsabától érkezik a Ferencvároshoz. A 23 éves játékos Debrecenben kezdte meg a pályafutását, majd németországi tapasztalatokkal felvértezve érkezett haza, ahol kisebb szünet után a futsalban találta meg a számításait. Interjú legfrissebb szerzeményünkkel!

 

– Három, a futsal NB II-ben eltöltött szezon után élvonalbeli csapatnál folytathatod a pályafutásodat. Hogyan jutottál idáig?
– Négyévesen kezdtem el futballozni Debrecenben, a Loki Focisuliban – kezdte a bemutatkozását legfrissebb igazolásunk, Keresztury Márton. – Tizenkét éves koromig végigjártam a korosztályos csapatokat, utána a családommal kiköltöztünk Németországba, ahol négy évet töltöttem el. A VfB Stuttgarthoz kerültem, amelynek a fiókcsapatában futballoztam, valamint fél évet Svájcban töltöttem el. Miután hazajöttem, egy ideig a tanulásra koncentráltam, majd a PAFC-ban kezdtem el futsalozni.

– Hogy kerültél a Stuttgarthoz? Milyen képességeket sajátítottál el ott?
– Ugyanaz a játékosügynök ajánlott be a klubnál, aki Szabics Imrét és Kevin Kuranyit is. A tíz évvel ezelőtt Debrecenben tapasztaltak után kint olyan körülményekkel találkoztam, amiket nem akartam elhinni. Még a fiókcsapatnál is lenyűgöző volt minden! Ott nemcsak arra tanítottak meg, hogy technikailag vagy éppen taktikailag hogyan legyek jobb, hanem emberileg is felkészítettek a profi életre. Megtanítottak interjút adni, arra, hogyan kell viselkednem. Ezt is sokan elmondták már rajtam kívül, de tényleg így van: kint minden edzésen ugyanazt a koncentrációt várják el, mint a meccsen, mindig száz százalékot kell teljesíteni!

– Erre a mentalitásra számíthatunk nálad a Fradinál is?
– Mindenképpen! Úgy érzem, eddig is ez jellemezte a játékomat, eszem ágában sincs változtatni ezen!

– Nem bántad meg, hogy feladtad a nagypályás karrieredet?
– Mivel az elsődleges célom az, hogy tanuljak és fejlesszem magam, így azt mondom, nem. Természetesen nem akartam végleg elengedni a focit. Nyilván kicsit sajnálom, hogy így alakult, de azzal, hogy most a Fradihoz igazolok, olyan vágyam teljesül, ami megadhatja azt az érzést, ami ott elveszett. Büszke vagyok rá, hogy itt játszhatok a következő szezontól!

– Akkor úgy érzed, jó döntés volt a futsalt választani.
– A labdarúgóközeg Magyarországon ma olyan, ami kevésbé áll közel hozzám, míg a futsalban sokkal jobban otthon érzem magam. Hozzám közel álló emberekkel dolgozhattam és dolgozhatok mindennap. Látva azt a képet, amit a Fradi mutat magáról, itt is erre számítok.

– Az előző szezonod nagyon jól sikerült, 21 meccsen 32 gólt szereztél.
– Még ennél is több lehetett volna benne, egyéni és csapatszinten is. Erős csapatunk volt, megoldható lett volna a feljutás, csalódás, hogy nem sikerült elérni. A saját teljesítményemmel sosem vagyok teljesen elégedett, mindig szeretnék jobb teljesítményt nyújtani. Ha van egy jó meccsem, akkor is órákig gondolkodom rajta, mit lehetett volna másképp, jobban csinálni.

– Több lehetőséged is volt a váltásra, valamint a klubod is szeretett volna megtartani. Miért a Fradit választottad?
– Így igaz, az NB II-ből és az NB I-ből is kerestek. A Ferencváros viszont mindig nagyon közel állt a szívemhez. A legnagyobb csapat Magyarországon, ráadásul az életemben ez a második alkalom, hogy lehetőségem van rá, hogy a játékosa legyek. Már akkor is hívtak, amikor még Debrecenben játszottam, ám a szüleim és a tanulás miatt nem jött össze. Most viszont huszonhárom évesen valóra vált az álmom, Fradi-játékos lettem!

– Mik a céljaid itt?
– Volt NB II-es játékosként szeretném megmutatni, hogy az NB I-ben van a helyem, és hogy bennem vannak azok a képességek, amik segíthetik a Fradit. Úgy érzem, több van ebben a csapatban, mint hogy a kiesés ellen küzdjön. Remélem, sikerül ezt megmutatnunk, és feljebb végeznünk. Örülök neki, hogy együtt dolgozhatok Safar Tonyval, akit kiváló játékosnak tartok, valamint az előző idény végén, Felipe Matosszal mutatott edzői munkája és eredményei magukért beszélnek. Nagyon várom a közös munkát!